Szeretlek is meg nem is...

Halihó népek!
Megint hétfő...Ami azt is jelenti,hogy elmúlt egy hétvége és közeledik a karácsony. A szeretet ünnepe ugyebár. A gond csak az,hogy minden egyes napnak a szeretet ünnepének kellene,hogy legyen,nem csak ennek a kettőnek. Mert így lényegében arról szól a történet,hogy az év 363 napján elküldjük egymást a málnásba,leltárba vesszük egymás családfáját és egyéb nyalánkságok,csak azért,hogy a maradék 2 napon legyen mit könnyek közt megbocsájtani. Közben pedig,ha megnézzük Jézust vagy akármelyik tanítót,nem azt tanították,hogy csak két napon szeressünk,ugye? Sőt! Jézus egy szóval se említette,hogy a születésnapját azzal ünnepeljük,hogy laposra vásároljuk a pénztárcánkat.

Fura szerkezet az ember. Annyira elvakítja a mindennapi robot,hogy mindig azt használja feszültségei villámhárítójának,akit elvileg szeret. Legyen az szülő,gyerek,feleség,férj,barátnő,de legtöbbször családtagon csattan az ostor. Jó ez így? Szerintem nem. Más módokon kéne megszabadulnunk a frusztrációtól.
Ha csak a szüleim példáját nézem,akik 31 éve házasok,nagyon sokszor úgy megbántják egymást,hogy észre sem veszik és csodálkoznak,ha egyszer csak robban a bomba. Amikor megszülettem nem úgy készültem,hogy majd nekem is "nevelnem" kell őket. Most mégis ez a helyzet. Hála a tanult és hozott spirituális szemléletnek nem megoldhatatlan a feladat,ők is érdeklődőek,ennek ellenére a beléjük rögzült gondolkodási mintákat időbe telik "felülírni",de jól haladunk. Kezdenek rájönni,hogy nem muszáj egymás ellen menni,mikor egymás mellett is lehet. És jó ezt látni.

Kívánom nektek is,hogy szeretetben tudjatok létezni,mert az jó.

Megosztás a facebookon