Szeretlek is meg nem is...

Halihó népek!
Megint hétfő...Ami azt is jelenti,hogy elmúlt egy hétvége és közeledik a karácsony. A szeretet ünnepe ugyebár. A gond csak az,hogy minden egyes napnak a szeretet ünnepének kellene,hogy legyen,nem csak ennek a kettőnek. Mert így lényegében arról szól a történet,hogy az év 363 napján elküldjük egymást a málnásba,leltárba vesszük egymás családfáját és egyéb nyalánkságok,csak azért,hogy a maradék 2 napon legyen mit könnyek közt megbocsájtani. Közben pedig,ha megnézzük Jézust vagy akármelyik tanítót,nem azt tanították,hogy csak két napon szeressünk,ugye? Sőt! Jézus egy szóval se említette,hogy a születésnapját azzal ünnepeljük,hogy laposra vásároljuk a pénztárcánkat.

Fura szerkezet az ember. Annyira elvakítja a mindennapi robot,hogy mindig azt használja feszültségei villámhárítójának,akit elvileg szeret. Legyen az szülő,gyerek,feleség,férj,barátnő,de legtöbbször családtagon csattan az ostor. Jó ez így? Szerintem nem. Más módokon kéne megszabadulnunk a frusztrációtól.
Ha csak a szüleim példáját nézem,akik 31 éve házasok,nagyon sokszor úgy megbántják egymást,hogy észre sem veszik és csodálkoznak,ha egyszer csak robban a bomba. Amikor megszülettem nem úgy készültem,hogy majd nekem is "nevelnem" kell őket. Most mégis ez a helyzet. Hála a tanult és hozott spirituális szemléletnek nem megoldhatatlan a feladat,ők is érdeklődőek,ennek ellenére a beléjük rögzült gondolkodási mintákat időbe telik "felülírni",de jól haladunk. Kezdenek rájönni,hogy nem muszáj egymás ellen menni,mikor egymás mellett is lehet. És jó ezt látni.

Kívánom nektek is,hogy szeretetben tudjatok létezni,mert az jó.

Megosztás a facebookon

Meditáció utáni gondolatok.

Kihasználtam az esti egyedüllétet és meditáltam jó húsz percet. Nem kötöttem ki az időt,így sikerült. Egy ideje-jó ideje-,már meditálok,de még mindig érdekes,hogy az ember ilyenkor mennyire időn kívül kerül. Úgy érzed 5 per telt el,közben majd' fél óra.
Különben gőzöm sincs miért fogtam neki posztot írni,egyszerűen úgy éreztem,hogy írni kell. Pedig ezt csak amolyan "nyafogós", lélek ürítős blognak szántam,"nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" alapon,de most jól esik az írás,annak ellenére,hogy hála Istennek nincs semmi kiönteni való. Nyugalom és béke van.
Az előző két bejegyzést még egy másik blogról másoltam,de aztán olvastam az eblogról és kiváncsiságból beregeltem,de szerintem maradok. Nem ígérem,hogy sűrűn és rendszeresen firkantok,de ha valami ki akar majd jönni belőlem,akkor ki is fog.

Legyetek békében és egy Bibliai idézettel búcsúzom,ami meditáció alatt csengett bennem:
"Senki sem ment föl a Mennybe,csak aki alászállt a Mennyből: az Emberfia."
Azt hiszem ma értettem meg igazán ezt a sort.

Megosztás a facebookon

A titkos napló elkezdődik...

Na,hát ezt is megléptem. Egy olyan napló,amiről egyik ismerősöm sem tud.
Hirtelen ötlet volt,de úgy érzem kell egy hely,ahol kiönthetem időnként azt a bizonyos kukát. Nem várom,hogy bárki is olvassa,de ha valaki mégis erre vetemedik,igen remélem nem fogja megbánni. :)
Megszámlálhatatlanul sok helyen blogoltam már és blogolok jelenleg is,de ilyen "titkos" projektem még nem volt. Mostanáig.

Úgy érzem átrendeződik az életem már megint. Van,akikhez közel kerülök,van,akitől távolodom. Mindenki akar tőlem valamit,de egyes embereknek,ha ketté szakadok sem tudok eleget tenni. Lehet nem is kell....Alapvetően nyitott személyiség vagyok,talán túlságosan is,ideje lesz határokat húzni,mert így káosz lesz. Mindenkinek úgysem felelhetünk meg. Elsősorban önmagubknak kell vagy kellene. De rendszerint mások jobban tudják,hogy mi a jó nekünk. Legalábbis úgy hiszik.

Követni kell az ősi mondást,miszerint: "Rakj rendet magadban és körülötted is megszűnik a káosz." Szépen hangzik,ám megtenni annál nehezebb. Mindenesetre tény,ha önmagunk feltárásával foglalkozunk mások megítélése helyett,előrébb juthatunk.

Ja igen,spirituális beállítottságú vagyok,ha nem derült volna ki. És pozitív szemléletű is,de néha nekem is szabad kicsit nyavalyogni,nem? :)

Béke veletek!

Megosztás a facebookon