Meditáció utáni gondolatok.

Kihasználtam az esti egyedüllétet és meditáltam jó húsz percet. Nem kötöttem ki az időt,így sikerült. Egy ideje-jó ideje-,már meditálok,de még mindig érdekes,hogy az ember ilyenkor mennyire időn kívül kerül. Úgy érzed 5 per telt el,közben majd' fél óra.
Különben gőzöm sincs miért fogtam neki posztot írni,egyszerűen úgy éreztem,hogy írni kell. Pedig ezt csak amolyan "nyafogós", lélek ürítős blognak szántam,"nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" alapon,de most jól esik az írás,annak ellenére,hogy hála Istennek nincs semmi kiönteni való. Nyugalom és béke van.
Az előző két bejegyzést még egy másik blogról másoltam,de aztán olvastam az eblogról és kiváncsiságból beregeltem,de szerintem maradok. Nem ígérem,hogy sűrűn és rendszeresen firkantok,de ha valami ki akar majd jönni belőlem,akkor ki is fog.

Legyetek békében és egy Bibliai idézettel búcsúzom,ami meditáció alatt csengett bennem:
"Senki sem ment föl a Mennybe,csak aki alászállt a Mennyből: az Emberfia."
Azt hiszem ma értettem meg igazán ezt a sort.

Megosztás a facebookon