Sziasztok emberek!

Adok egy kis életjelet magamról.
Így megkésve is boldog karácsonyt és egy boldog,jobb 2015-öt mindenkinek,aki erre téved. Bár jobb ha tudod,nincsenek véletlenek,szóval ha most éppen ezeket a sorokat olvasod,az azért van,mert itt kell lenned.
A karácsony lezajlott csendben és békében,sőt! Azt kell mondjam,hogy hosszú idő óta ez volt talán az első olyan ünnep,ami olyan volt,amilyennek lennie kell. Nem kapkodott,nem háborgott senki,csak együtt voltunk békében,jókat ettünk és pihentünk. Úgy látszik a lelkizős és spirituális beszélgetések azért megteszik a hatásukat és a szüleim belátják,hogy nekik is változtatniuk kell ahhoz,hogy a dolgok működjenek. Mert ha széthúzás helyett összetartás van,sokkal könnyebben,sokkal több mindent el lehet érni. Persze általában nem könnyű megtenni az ezirányú lépéseket,de ha egyszer elkezdjük,minden földi és égi segítséget meg fogunk kapni.
Szóval a lényeg,hogy béke van és ennél nem is kell több.

Egyébként érdekes az élet,mert most,hogy nyitottam egy elviekben "nyavalygós" blogot,hála Istennek nincs miről siránkozni és tényleg nincs,ami jó. :) De ha már belevágtam ebbe a titkos kalandba kezdjünk vele valamit.
Alapvetően is szeretek írni,pláne ha késztetést érzek rá,ezért szívesen csinálom. Most úgy érzem ennyit kellett képernyőre vetnem,majd még jövök.

 

Fény veletek!

Megosztás a facebookon

Szeretlek is meg nem is...

Halihó népek!
Megint hétfő...Ami azt is jelenti,hogy elmúlt egy hétvége és közeledik a karácsony. A szeretet ünnepe ugyebár. A gond csak az,hogy minden egyes napnak a szeretet ünnepének kellene,hogy legyen,nem csak ennek a kettőnek. Mert így lényegében arról szól a történet,hogy az év 363 napján elküldjük egymást a málnásba,leltárba vesszük egymás családfáját és egyéb nyalánkságok,csak azért,hogy a maradék 2 napon legyen mit könnyek közt megbocsájtani. Közben pedig,ha megnézzük Jézust vagy akármelyik tanítót,nem azt tanították,hogy csak két napon szeressünk,ugye? Sőt! Jézus egy szóval se említette,hogy a születésnapját azzal ünnepeljük,hogy laposra vásároljuk a pénztárcánkat.

Fura szerkezet az ember. Annyira elvakítja a mindennapi robot,hogy mindig azt használja feszültségei villámhárítójának,akit elvileg szeret. Legyen az szülő,gyerek,feleség,férj,barátnő,de legtöbbször családtagon csattan az ostor. Jó ez így? Szerintem nem. Más módokon kéne megszabadulnunk a frusztrációtól.
Ha csak a szüleim példáját nézem,akik 31 éve házasok,nagyon sokszor úgy megbántják egymást,hogy észre sem veszik és csodálkoznak,ha egyszer csak robban a bomba. Amikor megszülettem nem úgy készültem,hogy majd nekem is "nevelnem" kell őket. Most mégis ez a helyzet. Hála a tanult és hozott spirituális szemléletnek nem megoldhatatlan a feladat,ők is érdeklődőek,ennek ellenére a beléjük rögzült gondolkodási mintákat időbe telik "felülírni",de jól haladunk. Kezdenek rájönni,hogy nem muszáj egymás ellen menni,mikor egymás mellett is lehet. És jó ezt látni.

Kívánom nektek is,hogy szeretetben tudjatok létezni,mert az jó.

Megosztás a facebookon